Zalalövő
Zalalövő címere a 20. század elején a „Zala Vármegye Zalalövő Község” és „Zala Vármegye Budafa Község” használatos pecsétben található pajzs alakját követi: csücskös talpú. A pajzs bíborvörös mezőjében, a pajzsfőben jobbra mutató ezüstszínű páncélborítású, bárdot tartó levágott kar, a pajzsderék mezőben az 1830-as években épült kőhíd aranyszínű metszete látható. A kék színű pajzstalp mezőben, az ezüsthullám a Zala folyót, a pajzstalp közepének alsó részében található ezüstrész pedig a „Borostyán” tavat szimbolizálja. A díszhelyen a páncéllal borított kar a 17. századi végvári vitézséget, a kézben tartott bárd az 1927-ben neoromán stílusban felépült templom védőszentjét, Szent Lászlót szimbolizálja. A római uralom idején a községen keresztül vezetett Poetivio felé a legjelentősebb út a „Borostyán út”, a nyomvonalra épült az 1830-as években téglából és kőből készült híd. A helyi idősebb emberek „római hídként” emlegetik, melynek metszete a pajzs pólyahelyén van. A pajzsláb kék színe áttételesen a nagyközségben élő emberek boldogságát is érzékelteti.
Zalalövő fekvése és címere
Zalalövő (az ókorban latinul Aelium Salla) város Zala megye északnyugati részén, a Zalai-dombság területén, a Zala folyó ősi átkelési helyén. Zala megye északnyugati részén fekszik , délről és keletről a Göcsej, északról és nyugatról az Őrség dombjai határolják, amelyek nem emelkednek 300 méter tengerszint feletti magasság felé.
Zalalövő fekvése és címere
Zalalövő (az ókorban latinul Aelium Salla) város Zala megye északnyugati részén, a Zalai-dombság területén, a Zala folyó ősi átkelési helyén. Zala megye északnyugati részén fekszik , délről és keletről a Göcsej, északról és nyugatról az Őrség dombjai határolják, amelyek nem emelkednek 300 méter tengerszint feletti magasság felé.
Zalalövő címere a 20. század elején a „Zala Vármegye Zalalövő Község” és „Zala Vármegye Budafa Község” használatos pecsétben található pajzs alakját követi: csücskös talpú. A pajzs bíborvörös mezőjében, a pajzsfőben jobbra mutató ezüstszínű páncélborítású, bárdot tartó levágott kar, a pajzsderék mezőben az 1830-as években épült kőhíd aranyszínű metszete látható. A kék színű pajzstalp mezőben, az ezüsthullám a Zala folyót, a pajzstalp közepének alsó részében található ezüstrész pedig a „Borostyán” tavat szimbolizálja. A díszhelyen a páncéllal borított kar a 17. századi végvári vitézséget, a kézben tartott bárd az 1927-ben neoromán stílusban felépült templom védőszentjét, Szent Lászlót szimbolizálja. A római uralom idején a községen keresztül vezetett Poetivio felé a legjelentősebb út a „Borostyán út”, a nyomvonalra épült az 1830-as években téglából és kőből készült híd. A helyi idősebb emberek „római hídként” emlegetik, melynek metszete a pajzs pólyahelyén van. A pajzsláb kék színe áttételesen a nagyközségben élő emberek boldogságát is érzékelteti.
Története, történelmi utalások
A mai Zalalövő területén a római kor előtt kelta törzsi település kezdemények voltak találhatók, amely a kelta őslakosság belső szerveződésén alapult. Ezek a településnyomok azonban nem bizonyítják az állandó kelta jelenlétet. Az I. század elején jelentek meg itt a római légiók és létesítettek tábort a Zala folyó északi oldalán.
Mellette falusias jellegű település alakult ki, melynek lakói mesteremberek és kereskedők voltak. A viruló helység Hadrianus császártól 118-ban városi rangot kapott. Hivatalos neve Municípium Aelium Salla lett. A városi rang újabb lökést adott a település fejlődésének, ami főként a kőépületek megjelenésében mutatkozott meg.
Borostyán út mellett fekvő település – római nevén Salla – fontos szerepet töltött be mind gazdasági viszonyait, mind kereskedelmét tekintve a Római Birodalom idején. Ebből az időből származik az ásatások anyagának legnagyobb része. E virágzó szakasz végén, a II. század derekán az északról betörő germán törzsek hadjárata következtében a helység elpusztult. A IV. század elején újraéledt a környék. A régi katonai tábor helyén erős kőépületet emeltek, mely eleinte út menti állomás, átépítése után pedig magas rangú vendégek fogadására is alkalmas vendégház (villa publica) lett.
Az V. század elején Pannóniából kivonták a római légiókat, Salla ismét kihalt hellyé vált. Köveit az évszázadok folyamán széthordták. Az egykor virágzó római városra már csak az 1973-ban kezdődő ásatások során feltárt Romkert és a múzeum leletanyaga emlékeztet. A honfoglalás idején a Zala folyó két partjára települt falu erősség volt a nyugatról jövő német támadásokkal szemben. Egy XIII. századi oklevél szerint királyi nyilasok – nyíllövők – laktak itt. Feltehetően róluk nyerte a település a Lövő nevet. A környékén volt a török időben teljesen elpusztult Pacsa, és a mai Patakai szőlőhegy helyén lévő Csütörtökhely középkori falu is.
Lövő a középkorban mezőváros címmel bírt és királyi kiváltságlevélen alapuló vásárjoggal rendelkezett. A város utcás-soros beépítésű telkeivel ma is őrzi egykori településszerkezetét. A helység jelentőségét növelte, hogy 1780-tól egy évszázadra járási székhely lett. Határában a török időkben palánkvár állt.
A „Castellum” helye a mai óvodától északra volt. A végházban általában 50 gyalogos és lovas katona állomásozott. A 1848/49- es forradalom és szabadságharc idején Lövő, Mindszent és Pataka 30 katonát küldött a honvédseregbe. A dualizmus korában a település gyorsan fejlődött: iparosok települtek a községbe, vendéglők, műhelyek, boltok létesültek.
Lakossága néhány évtized alatt megduplázódott, a századfordulón elérte az ezer főt. Érdekesség, hogy 1922-ben alakult meg a Zalalövői Testedző Kör, 1937-ben létesült az első mozi. 1927-ben új plébániatemplom, két évvel később új állami elemi iskola épült. Az I.világháború közel száz, a II. világháború több mint kettőszáz áldozatot követelt a falutól. A II. világháború vége felé koncentrációs táborba vitték a helyi zsidóságot, összesen 122 személyt.
A mai Zalalövő Zalapataka, Zalamindszent, Nagyfernekág, Irsapuszta, Pusztaszentpéter és Lövő 1925-ben történt egyesítésével jött létre. A fejlődést a jelenlegi Zala-híd megépítése 1968-ban, az általános iskola bővítése 1977-ben és a Borostyán-tó 1985-ben történt kialakítása jelentette.
A rendszerváltás után a község gazdasága visszaesett, nagyarányú volt a munkanélküliség. Fontos változást jelentett a szlovén-magyar vasút megépítése 1999-2000-ben, amely a települést a nemzetközi vasúthálózatba kapcsolta. 2000. július 1. napjával Göncz Árpád köztársasági elnök városi címet adományozott Zalalövőnek. (Forrás: Zalalövő története c. könyv 1998.)
Épített értékei
Szent László király templom
1925-ben a meglehetősen leromlott állapotú régi templomot lebontották. A jelenlegi plébánia templom 1924-27-ig épült Metzner József tervei szerint. Az új templomot Szent László király tiszteletére szentelték fel. Búcsúja napja június 27., szentségimádási napja pedig december 25.
A régi templom festett oltárképe Keresztelő Szent János fejvételét mutatja be. A szentélyt három üvegablak díszíti, amelyek a templom védőszentjét, Szent László királyt, Szent Erzsébetet és Szent Margitot ábrázolják. A templom tornyában négy harang található, közülük a legnagyobb a Szent László harang. A plébániaház előtt egy Pléh Krisztus található, melyet a város roma lakossága emelt 1997-ben a Zalaegerszegi Falumúzeumban lévő göcseji kereszt alapján. Ilyen volt például a szilvágyi (Zalabaksa és Becsvölgye közti település) Pléh Krisztus.
Budafai templom – Szent Anna iskolakápolna, Budafa
Budafai településrész régi iskolájából alakították ki Szent Anna tiszteletére az imaházat a 1990-es évek végén, amikor még a Salomvári plébániához tartozott Budafa.
Az iskola épületéhez építettek egy templomtornyot, melybe a Hunyadi utcából lebontott harangláb harangja került. A munkálatokat, a torony építését Süle Ferenc salomvári plébános szorgalmazta.
Az egyház anyagi támogatásával, valamint helyi lakosok adományaiból, helyi vállalkozók segítségével épült fel.
Védőszent: Szent Anna; Búcsú napja: július utolsó vasárnapja.
Mindszenti templom – Mindenszentek templom
A mai Mindszent határában Herbartfölde feküdt, majd a 15. században Szentivánnak nevezett falu Szent János tiszteletére emelték templomát. A falu és a templom azonban hamar elpusztult. A templom plébánosaként 1550- ben és 1554-ben a pápai tizedjegyzékekben Ambrust említik. A török időben ez a templom a faluval együtt elpusztult.
A templomot romjaiból 1743 körül építették újjá. Az 1777-es Canonica Visitatióból tudjuk, hogy boltozatos szentéllyel, lapos famennyezetes hajóval, szalmával fedve mintegy 200 fő befogadó képességű. Egy oltár van benne. tornya viszont nincs. Az 1801-ben tartott Canonica Visitatio hasonló módon írja le a templomot: „Régi falazott templom boltozatos szentéllyel, lapos famennyezetes hajóval, szalmával fedve, tégla padozattal. Kriptája nincs. A fából készült kórusa régi. Tornya nincs, az ajtó előtt találunk egy haranglábat, egyetlen haranggal, 200 fontos, Grazból hozták ide és itt áldották meg. Egy kereszt áll itt a szenvedő Krisztus festett képével, s a fájdalmas Szűz Máriával. A salomvári egyház fíliájaként működő templom 1743 körüli barokk újjáépítéskor épült a mai szentély, a birtokos Nádasdy vagy az Irsay és Potyondi család anyagi támogatásával. Ekkor kerülhetett a templomba a ma is meglévő barokk oltár, Mindenszenteket ábrázoló értékes képével. Az oltár csavart oszlopos formája, párkánytagolása, későreneszánsz -korabarokk stílusú. Feltehetőleg a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején készült. 1820-ban építették a későbarokk formájú tornyot, és a templom tetejét cseréppel fedték be. A templomot 1972-ben ásatással és falkutatással vizsgálták, majd helyreállították. Ekkor találták meg a régi román kapu szárkövét és oszlopfőjét. Ma műemlék épület. Az oltártérben két középkori kődísz is látható. Az egyik a román-kori templom egyik kapuszártöve, a másik, valószínűleg oroszlánt ábrázoló, román-kori oszlopfő. Védőszent: Mindenszentek; Búcsú napja: november 1.; Szentségimádási nap: március 12.
Patakai templom – Szent Anna templom
A templomot a szalapatakai Nagy család és több nemes hozzájárulásával építették. Az építést Nagy György kúriai bíró kezdte meg 1747-ben és özvegye Luda Anna Zsófia fejezte be 1749-ben. A tornyot Nagy Mihály, Zala Vármegye alispánja építtette. Az 1801-ben tartott visitatio canonica a következőket írja a templomról: A templom hosszúkás formájú, boltozatos, téglából épült, fazsindellyel fedve. Szent Anna tiszteletére készített főoltár mellett két mellékoltára is van, az egyik a Szent Kereszt, a másik Szent Flórián tiszteletére.
Kórusa van fából, orgona nélkül. Három harangja van, a legnagyobb 300 fontos, ezt Nagy György saját pénzén vette, a második 200 fontos, Nagy Péter özvegye ajándékozta, a harmadik 150 font súlyú, ezt a falu lakói szerezték be. A templom alatt a Nagy család sírboltja van.” A XIX. század második felében renoválták és orgonát építettek a kórusra.
1908- ban ismét felújították, cseréppel fedték be és befalazták a sírbolt bejáratát. Az I. világháborúban a harangokat elvitték és beolvasztották. A jelenlegi harangokat 1935-ben kés z í t te t té k S op ron ba n Pataka község lakói. A műemléktemplomot 1994- ben belül, majd kívül restaurálták. Védőszent: Szent Anna; Búcsú napja: július utolsó vasárnapja; Szentségimádási nap: július 22.
I. Világháborús Hősi Emlékmű
Az első világháborús Hősi emlékmű, melyet a zalamindszenti 32 áldozat Zalalövő és környékének lakossága – az ország más vidékeihez hasonlóan – első ízben a mozgósítások révén szembesült a háborúval. A Zalalövőről és környékéről bevonultak döntő részt a Nagykanizsán állomásozó 48. császári és királyi, illetve a 20. honvéd gyalogezredhez kerültek.
Az emlékmű középső táblájánál felirata: 1914-1928. Meghaltatok? Nem, nem, soha! örökké él a hősök tábora! Az áldozatok névsora és katonai minősítése is olvasható az emlékmű tábláján. A felállított hősi emlékmű akció közben lévő – gránátvető és lövő – katonákat ábrázol. A szobrász Pataky Andor (1891–1945) volt, aki több megbízást is kapott Zalában hősi emlékművek létrehozására.
II. Világháborús Hősi Emlékmű
Az emlékmű a városközponttól a vasútállomás felé eső parkban található. Szemből nézve a bal oldalán a II. világháború katonai áldozatai, míg a jobb oldali két táblában az elhurcolt és elhunyt, eltűnt zsidó áldozatok neve sorolódik. A kép alatt olvasható mindkét névsor.
Budafa Hősei Emlékmű
Budafán nem volt emlékmű a háborúban elesett katonáknak A salomvári templomkertben emléktáblán és a budafai temetőben kövekbe vésve emlékeztek meg a háborúban elesettekről, de nem szerepelt mindenki. A lakosság összefogásával, társadalmi munkában az Önkormányzat segítségével valósulhatott meg az emlékmű állítása, az I. és II. világháborúban elesett hősöknek. 2006. Augusztus 12.-én Dr. Vándor László a Zala Megyei Múzeum szervezet igazgatója avatta fel.
Hűség Oszlopa
Dr. Redő Ferenc régész és Mészáros László grafikus-festőművész tervei alapján készült el a Zalalövő múltját feldolgozó márvány emlékoszlop az önkormányzat, cégek és magánszemélyek adakozásából. Megvalósítása, felállítása Tóth László, helyi kőfaragó mester áldozatos munkáját dicséri, a mű 2000-ben készült a millenium emlékére.
„Az emlékmű Zalalövő múltját, a település kialakulásának tényezői közül – az évezredes út és zalai átkelőpont jelentőségét és a közlekedés fejlődését ábrázolja négy körképen az utókor számára egy köztéri óra alatt. Az emlékoszlop kör alakú virágágyásban a Zala völgyét jelképező kővel burkolt felületen áll. A jelképes folyóparton az oszlop körül a régi római út kőburkolatát rekonstruáltuk, melyet az állomástól nem messze a régészeti ásatás során megtaláltak.
Az oszlop első induló elemére került a felirat, mely megörökíti az emlékmű állításának ünnepélyes adományozását. Az emlékoszlopon, a kőgolyóba épített, este kivilágított, római számlapos, elektromos, a MÁV hálózatáról vezérelt óra biztosítja a pontos időt. Az óra alatti oszlopelemre a település felé Zalalövő címerét, a vasúti peronok felé az országhatár közelségét is figyelembe véve a magyar címert vésték kőbe.” (idézet: Tóth László kőfaragó honlapja)
Petőfi-emlékmű
Az emlékmű a város főterén a Városháza (Polgármesteri Hivatal) előtt, a Szabadság téren áll. Az emlékoszlopot az EPOSZ (Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége) helyi szervezete 1948 tavaszán „rohammunkában” emelte.
Az építéshez felhasználták a felrobbantott Zala-híd köveit is. A táblán a Petőfi kép és az 1848 – 1948 felirat alatt az EPOSZ által elindított centenáriumi mozgalom jelmondata (pontosabban annak részlete) olvasható: (1848 szellemében) „A JOBB MAGYAR JÖVŐÉRT”, 1973-ban az obeliszkre felkerült egy másik -Petőfi születésének 150. évfordulójára emlékező- tábla is.
Lékai László bíboros mellszobra
A mellszobor Zalalövő jeles szülöttének állít emléket, aki a huszadik század derekán Esztergom érseke, Magyarország prímása volt.
Dr. Lékai László (Zalalövő, 1910. március 12.- Esztergom, 1986. június 30.) 2000-ben elkészült mellszobra, Szabolcs Péter szobrászművész alkotása a Millenniumi park szökőkútja mellett áll. A bíboros a Szent László királyplébániatemplom felé tekint. A szobrot 2002- ben avatták fel. Lékai László bíboros szülőháza a Petőfi Sándor utcában még ma is áll, melynek homlokzatán emléktáblát helyeztek el.
A bíboros édesapja Lung János kályhás mester volt, az általa készített mázas cserépkályha a szülőház mellett lévő tájházban látható. Lékai László sosem feledkezett meg gyökereiről. Zalalövőnek Szent László ereklyét és miséző kelyhet adományozott.
Az Európai Unióhoz csatlakozás emlékműve
Millenniumi parkban, a Szabadság téren található, a Salla Művelődési Központ és Könyvtár látható mögötte. Az emlékművet 2004 május 2-án avatta fel Kiss Bódog Zoltán a Zala Megye Közgyűlés elnöke, Kozma János polgármester és áldotta meg Gálhidi Sándor plébános. A város testvértelepülésének, Oberaichnak a küldöttsége is részt vett az avatáson. Készítője a Hűség Oszlopát is készítő zalalövői kőfaragó mester Tóth László.
Zalalövő Himnusza emléktábla a Városháza falán
Zalalövő Himnusza első alkalommal 2000-ben, Zalalövő várossá avatásának ünnepségén csendült fel, a Salla Kórus előadásában.
Bischofné Heisinger Katalin: Zalalövő Himnusza
Nyújtva a kar, téged akar
lágy ölű domb és csillagraj.
A szív visszahúz. s bár hosszú az út
vár itthon friss vizű kút.
Bárhol is élsz, vár ez a föld.
Százezer emlék mind feltör.
Itt van a ház, itt van a kert.
A szülőföld nem felejt.
Híres e táj, a római múlt.
Csillogó Salla megfakult.
De itt az idő, kell az erő,
város lett újra Lövő.
Ref.
Téged vár a napsugár,
méz ízű szőlő, hűs nektár.
Mint anya hív, szólít hamar,
jöjj haza, majd betakar.
2008.
Borosán-völgy
Borosán-völgy Zalalövő központjától nem messze egy szép bükkös erdőben található, mely a néphit szerint a fára felkúszó borostyánról kapta a nevét. A borosán-völgyi forrás már az 1930-as évek óta fontos közösségformáló helyszínnek számított Zalalövő lakosságában körében. Akkoriban az itt táborozó cserkészek nyárbúcsúztató zenés és színműsorai vonzották ide az embereket. Innentől kezdve minden évben búcsút tartottak a Borosán-völgyben.
A jóízű forrás mely víznyerő helyként is szolgált, a háború után kiépítették és 1945-ben Kapui Károly plébános kezdeményezésére a forrás szakrális emlékhellyé vált. A Szent-kutat körülvevő tizennégy stáció csak később, 1947-ben készült el. Ezután a Borosán-völgy hosszú időre népszerű búcsújáró hellyé vált. Évente két búcsút is tartottak itt: egyet Sarlós Boldogasszony napján, egyet pedig a környékbeli cigányság szeptemberben. A stációkat 1947. július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján szentelték fel. Hosszú ideig minden szeptemberben búcsút tartottak itt. A kegyhely az évek során többször is felújításon esett át. 2011-ben megtörtént a keresztút állomásainak helyreállítása a forráshoz vezető lépcsőt is rendbe hozták vállalkozó segítségével.
Zalalövői tájház
Zalalövőn a Petőfi utca 35-ös szám alatt található a Tájház, mely a XIX. század elején épült. Az udvart L alakban szegélyezi a boronafalú, zsupp tetővel fedett ház. A kiskapun belépve jobbról találjuk a pincelejárót. A pince a tisztaszoba alatt található. A ház teljes hosszában pitvar húzódik. Innen nyílnak a különböző helyiségek. Minden helyiség az udvarról közelíthető meg. Csak a konyha és a hálószoba között van a házon belül ajtó.
A ház első helyisége a tisztaszoba, melynek ablakai az utcára nyílnak. A második helyiség a konyha. A konyha legfontosabb „berendezési tárgya” a füstös kemence volt, amely ma már nem látható, mert az 1900-as évek elején helyét az akkor sokkal korszerűbb úgynevezett „mászó kéményes” cserépkemence foglalta el. Ez látható ma is a konyhában. A kályha halványsárga csempéit Lung János kályhás mester (Lékai László bíboros édesapja) égette szomszédos műhelyében. A konyhából nyílik a hálószoba. A szobában megcsodálhatjuk a 150 éves faragott bútorokat, és korabeli használati tárgyakat. A hálószoba mögött helyezkedik el a kamra, ahol a különböző élelmiszereket tároltak. A ház legvégében található a fészer, ahol az állatoknak télire szánt szénát és abrakot tárolták. mellette az istálló. Az udvar dísze még a lövői porták elengedhetetlen kelléke a kerekes kút is.
Salla Kiállítóhely (Római kori kiállítás)
A kiállító helyiségekben jelenleg egy 1999-ben rendezett állandó kiállítás van,amelynek címe:”Zala megye római kora”, valamint egy kamara-kiállítás a 3 terem nagy központi vitrinjében: Kereskedelem, amphorák és “terra sigillaták”.
Csáfordai kút
A Csáfordai kút Zalalövő legrégebben ismert forrása, mely régen is kedvelt kiránduló helye volt a város lakóinak. A kút az 1700-as években több környékbeli település lakosságát látta el ívóvízzel. Mára eredeti funkcióját vesztve inkább csak turista célpont, egy kedves kirándulóhely.
Zalalövő város keresztjei
Zalalövő Város Önkormányzatának nyilvántartás szerint 17 db kereszt található a település több pontján. Hét kőkereszt, vagy fakereszt a város temetőiben, tíz pedig az út mentén található. A legrégebbi a Kolozsvári utca 4. szám alatt Nepomuki Szent János kereszt, melyet 1810-ben állítottak, mely ma műemlék védelem alatt áll.
A Millenniumi Emlékkeresztet, a 86-os út mentén a város központi temetőjének bejáratánál állította a város önkormányzata 2001 augusztusában, Varga József tervei alapján. Szent László plébánia templom tövében Szabadság tér 5. alatt áll a Krisztus fakereszt. A Budafaiak fakeresztjét a Hunyadi és a Budafai kereszteződésében állították fel 1913-ban, melyet többször felújítottak. A többi kereszt, Zalalövő és településrészek temetőiben (Budafa-emlékezet keresztje, Pataka –Millennium kereszt, Mindszent, Sötétmajor) valamint út mentén található, melyeket egy-egy család vagy közösség állítatott a XIX.sz elején.
Egyéb értékek
Berke József képeslapgyűjteménye
Kilenc éves korától gyűjt képeslapokat. Manapság a települések ábrázolásai érdeklik, s főleg Magyarországról. Természetesen vannak külföldi képeslapjai is mintegy 70 országból. Gyűjteményének száma meghaladja a 20.000 darabot.
Néprajzi értékek
MTA–BTK Zenetudományi Intézet Népzenei Gyűjteményében az összes interneten elérhető, meghallgatható népdalgyűjtés Budafáról és Zalalövőről 14 tétel. Ezeknek minden adata is publikus, így a gyűjtő neve, a gyűjtés ideje, az adatközlők neve, kották illetve a gyűjtések jegyzőkönyvei. A https://zti.hungaricana.hu/ oldalon mindez elérhető. Gönczi Ferenc: Göcsej, s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének öszszevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914.) című művében a Zalalövőről szóló oldalak: 20, 21, 75, 76, 88, 90 oldal.
A Göcseji Múzeum Adattárában található néprajzi leírás, ennek leltári száma: 1161-86., A következőket tartalmazza: Az év ünnepeihez fűződő szokások, hiedelmek, babonák Zalalövőn; Az év jeles napjaihoz fűződő szokások (Advent, Miklós nap, Luca nap – kotyolás, disznóölés, betlehemezés, István nap, János nap, Aprószentek, Vízkereszt, Balázsáldás); Téli népszokások; Tavaszi népszokások (Húshagyó kedd, Húsvét, Szent György napja, májusfa, pünkösd); Nyári népszokások (Péter-Pál, aratás); Őszi népszokások (szüret, Szent Mihály napja, tollfosztás, kukoricafosztás); Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokások (Lakodalom); Bucsu járás; Hiedelmek, babonák. Mindezek mellett Kiss_Molnár István is szervezett 2022-ben gyűjtést zalalövői idősebb személyekkel a fentebb felsorolt témában.
Egyéb értékek
Zalalövő város Zala megye egyik leggazdagabb múltú települése. Ebből fakadóan gazdag az értéktára is. Csak az említés szintjén további értékek: Helytörténeti múzeum, gyűjtemény – Tóth Zoltán „háborús” gyűjteménye; Bicsák Istvánné hímzései; Szigeti Árpád gyűjteménye, Dedes; Manda programban összegyűjtött fotók, újságcikkek, (Önkormányzat számítógépén); Könyvtár honlapján helytörténeti gyűjtemény digitálisan: http://www.sallakonyvtar.hu/salla/iras/helyismeret.html; A „Salla” Művelődési Központ és Könyvtár helyismereti gyűjteménye; Ferenczi László régi fotói, videók https://www.youtube.com/channel/UCv4EVDliNksI4MmYx9aRaXg/videos; Tóth Ágota régi fotói, képeslapjai; Kovács Ákos képeslapjai; Zalalövői Testedző Kör 100 éves évfordulójára összegyűjtött képek.
Folytatva a sort, szervezet, művészeti csoport, „híresség”: Salla Néptáncegyüttes, Ezüstlile néptáncegyüttes, Salla Művelődési Központ színjátszó csoportjai, Csúcsfejek, és Generációk, Irsapusztai népdalkórus, Szent Veronika kórus, Varga József festő állandó kiállítása a Salla kiállítóhely egyik helyiségében látható, Bischofné Hesinger Katalin költő 4 db könyve jelent meg eddig, Bicsák Istvánné hímzései, Lékai László római katolikus pap, bíboros, Dr. Szabó Ferenc író, jezsuita szerzetes.
