Zalaboldogfa
Ezüstkeretezésű, negyedelt, álló, csücskös tárcsapajzs első aranymezejében lebegő, gyökeres, zöld fa, lombjai között arany, kettős keresztes országalma. Második és harmadik vörös mezejében két-két ezüstpólya, negyedig aranymezejében lebegő, jobbra ágaskodó, ezüst fegyverzetű, vörös nyelvű fekete vadkan. A pajzs fölött háromlombos, ékköves, nyitott nemesi aranykorona lebeg, a pajzs alatt a település neve: „Zalaboldogfa” vörös keretezésű aranybetűkkel. Mindhárom jelkép IV. Béla magyar királyra, illetve a szájhagyomány szerinti történetre utal: a király a tatárjárás idején rövid ideig itt tartózkodott, egy vaddisznóvadászat alkalmával kénytelen volt egy fára felmenekülni. Az országalma a királyi hatalom jelképe, a vörös-ezüst sávok az Árpádház családi jelképe, a fa és a fekete vadkan pedig a király kalandját szimbolizálja. A pajzs fölötti nemesi korona egykori nemes földesuraira, a Gersei Pethőkre és a későbbi Tompa családra utal.
Zalaboldogfa fekvése és címere
Zalaboldogfa Zalaegerszegtől északnyugatra található. Megközelíthető a 76- os főútról Bagod településnél letérve. Egy másik útvonalon Hatházon keresztül lehet keleti irányból megközelíteni.
Története, történelmi utalások
Az első írásos adat 1334-ből való. A régi magyar nyelvben a boldog szavunk a szent szinonimája volt, míg az asszony szó királynő értelemben volt használatos, amelyet Szűz Máriára vonatkoztattak. A hely tehát a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomról kapta a nevét. Ismert egy monda is arról, hogy a falu nevét arról kapta, hogy a tatárjárás idején IV. Béla király rövid ideig itt tartózkodott és egy vadászata során az őt megtámadó vaddisznó elől egy fára menekült, és azóta hívják Boldogfának. Boldogasszonyfalva a XIV. században a hasonnevű család birtokában tűnik fel először.
1404-ben a Gersei Pető családnak adományozta Zsigmond király.1420-ban heti, majd 1429-ben országos vásártartási jogot kapott a királytól, tehát város volt, templommal és kolostorral. 1438-ban a hűtlen Petők birtokait az ollári Tompa család nyerte el, így Boldog-asszonyfalvát. Bár a törökök nagy pusztítást végeztek, lerombolták a falut templomot és a kolostort is, de továbbra is lakott maradt. Elvesztette mezővárosi jellegét, ekkor már Boldogfa néven említik. A faluban nemesek és jobbágyok éltek és külön temetőbe temetkeztek. A közelben lévő Szentmárton dűlő középkori település emlékét őrzi.
1690-ben nemesi faluként említik. Az újonnan helyreállított templomot Angyalok Királynőjének tiszteletére Farkas Ferenc építette ujjá, sekrestyét, kriptát épített hozzá. Az 1858-as térkép szerint több tömbből álló falu, a házai füstöst konyhák voltak. Kevés volt a földműves, többség kézművességgel /szövés, kosárfonás, stb./ foglalkozott.
1910-től Zalaboldogfa a neve. 1924-es statisztika szerint 1 kocsmája, egy elemi népiskola 2 tanteremmel, 1 tanítóval. 1945 előtt a népesség főleg helyben dolgozott. 1945 után az iparosodás miatt a népesség egy része ingázott. 1948- ban az elemi iskolában két tanteremben 1-4-ig és 5-8- ig osztály működött 3 tanítóval. Háború után a megfogyatkozott falu újra elkezdett gyarapodni, a jó természeti adottságainak köszönhetően felvirágzott a mezőgazdaság, erdészet. Rendelkezett TSZ majorral, Tanácsi Hivatallal, Iskolával. Tanácsi rendszer kialakulása után felszámolták a helyi intézményeket, eladták az Iskolát.
Kevés munkahely maradt helyben, ezért városokban kerestek munkát. Ebben az időben kezdődött a városiasodás, ez a falvakban népességcsökkenéssel járt. így volt ez Zalaboldogfán is. A rendszerváltás után újból elkezdődött egy kisebb népességnövekedés. Az önkormányzatok kialakulásával képviselőknek lehetőség volt helyi döntéseket hozni, ami által olyan fejlesztéseket sikerült megvalósítani a településen, hogy a történelmének megőrzése mellett, a mai kornak megfelelő infrastruktúra, rendezett környezet, kulturált kikapcsolódási lehetőségek biztosítják az itt élők kényelmét. 1910-ben 561 lakosa volt, melyből 555 magyar volt. Ebből 548 római katolikus, 9 evangélikus volt.
Zalaboldogfa nevét 1411-ben említették először az oklevelek Boldogasszonyfalva néven (Bodogazonfalua írásmóddal). 1478- ban Bodogazzonfalwa, 1549-ben Boldogffolwa, 1627-ben Bodogfa, 1898-ban pedig Zalaboldogfa alakban írták nevét. 1428-ban már országos vásártartási jogot kapott Zsigmond királytól, e joga még 1479-ben is megvolt, tehát már ekkor a magyar városok közt tartották számon.
Zalaboldogfa egykori birtokosai az (ollári) Tompa, Loránti és (gersei) Pethő családok voltak, viszont a 17. század közepénél megjelenik a Hajgató család, majd ságodi Farkas Mihály megvásárolt egy birtokot a század második felében. Onnantól leszármazottjai lesznek a Boldogfai Farkas család, akik fontos megyei közigazgatási szerepet fognak betölteni a következő évszázadokban, köztük: ságodi Farkas Mihály fia boldogfai Farkas János (†1724) aki alszolgabíró és utána helyettes főszolgabíró volt, valamint a fia boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770) zalai alispán, akinek összesen 10 úrbéri birtoka volt, amelyek 697 úrbéri holdat alkottak megye szerte.
Ferenc alispán fia, boldogfai Farkas János (1741-1788) Zala vármegye főjegyzője volt, és az ő fiai, boldogfai Farkas János Nepomuk (1774-1847) zalai helyettes alispán, jogász, táblabíró, alsó- és felsőbagodi birtokos, és boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844), jogász, táblabíró, boldogfai földbirtokos voltak.
A 18. század közepén fokozatosan kezdett növekedni a helyi nemesi lakosság a házasságok révén. Dereskey Ferenc (1744-1785), idősebb Dereskey Ferenc földbirtokos és boldogfai Farkas Katalin (1701-1783) házasságából született; Dereskey Ferencné Farkas Katalin joga révén ez a család szintén birtokos lett Boldogfán.
1780-ban odakerült felsőkáldi Káldy József (1754-1797) miután feleségül vette Kovács Annát (1763-1818). Kovács Boldizsár és Szladovits Anna lánya Szladovits Anna (1730-1783), korábban Balla István (1745-1780) felesége volt, akinek az öccse Balla Dániel (1748- 1804) 1782-ben feleségül vette felsőkáldi Káldy Teréz(1753-?), Zsigmond és felsőkáldi Káldy Julia lányát.
1780-ban odakerült felsőkáldi Káldy József (1754-1797) miután feleségül vette Kovács Annát (1763-1818). Kovács Boldizsár és Szladovits Anna lánya Szladovits Anna (1730-1783), korábban Balla István (1745-1780) felesége volt, akinek az öccse Balla Dániel (1748- 1804) 1782-ben feleségül vette felsőkáldi Káldy Teréz(1753-?), Zsigmond és felsőkáldi Káldy Julia lányát.
Mária Terézia korában szerepelnek mint boldogfai birtokosok: Balla István, akinek 47 holdja van, Dereskey János, akinek nem volt úrbéri holdja, boldogfai Farkas Ferenc akinek 34 úrbéri holdja, és Kovács Boldizsár akinek szintén nem volt úrbéri holdja a településen. Később szentgyörgyvölgyi Horváth György (1806-1860) feleségül vette Szladovits Magdát (1809-1859), Szladovits József (1773-1829) és boldogfai Farkas Mária (1783-1819) lányát, és odaköltözvén ott halt meg.
Boldogfai Farkas János zalai helyettes alispán feleségével, besenyői és velikei Skublics Angélával elköltözött Bagodba, ahol több birtokot vásárolt. Öccsére, az agglegény boldogfai Farkas Ferenc (1779– 1844) táblabíróra ráhagyta a boldogfai birtokot és az ottani kúriát. Farkas Ferenc táblabírónak és késői feleségének, Joó Borbála (1811-1881) házasságából származó legidősebbik gyermeke, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc (1838– 1908) Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, földbirtokos, aki idős korára a zalaboldogfai földbirtokot eladni kényszerült és testvéreivel osztozkodni.
Édesanyja, boldogfai Farkas Ferencné Joó Borbála (1811-1881) halála után, a boldogfai major és jószágot eladták. Házasság révén, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc Andráshidára költözött, ahol földbirtokos lett felesége, nemesnépi Marton Zsófia (1842–1900) révén.
Farkas Ferenc számvevő és Marton Zsófia gyermeke dr. boldogfai Farkas István (1875-1921), jogász, a sümegi járás főszolgabírája, volt az utolsó tagja a boldogfai Farkas családnak, aki még Zalaboldogfán született. 1886-ban az Alsóbagodon lakó nemes Csertán Károly (1845–1919), zalai alispán már szerepelt mint Zalaboldogfa legjelentősebb földbirtokosa; az 1897-ben megjelent Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtárában Csertán Károly összesen 548 kataszter holdat birtokolt Boldogfán. Csertán Károly anyai nagyanyja boldogfai Farkas Marianna (1783-1819) asszony, szladeoviczi Szladovits József (1773-1829) táblabírónak a felesége, és egyben idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844) táblabírónak a húga volt.
Talán érdemes lenne megjegyezni, hogy emellett akkoriban Csertán Károlynak Alsóbagodban 224 kataszteri holdas földbirtoka is volt. A következő zalaboldogfai földbirtokos a szintén alsobagódi lakos miskei és monostori Thassy Kristóf (1887–1959) országgyűlési képviselő lett, aki feleségül vette nemes Csertán Margit (1893–1982) kisasszonyt, Csertán Károly alispán lányát. 1945-ben Thassy Kristóf és neje Csertán Margit minden jogukat elveszítették a zalaboldogfai uradamuk kapcsán. A zalaboldagfai Thassy uradalomból jelentős mennyiségű felszerelés került az újgazdákhoz. Többek között hat ekét, öt szekeret, négy szánt kaptak. Ezenkívül járom, henger, nehézborona, kukorica morzsoló stb. került a parasztok tulajdonába. A gazdaság állatállományából 15 lovat, tehenet, tinót, ökröt osztottak szét; a zalaboldogfai földműves szövetkezet is megalakult.
Épített értékei
Kisboldogasszony Templom
A templom pontos építési ideje nem ismert, azonban már 1333-ból való feljegyzések említik létezését. Jellemzően román építészeti jegyeket visel magán, 1954-ben renoválták, majd 1958-ban festették ki az épület falait. 2017 év végén felújítási munkálatok kezdődtek a templomon és környezetében. 2021-ben fejeződtek be a felújítási munkálatok. A zalaboldogfai Kisboldogasszony-templom különlegessége, hogy itt látható az egyik első freskó Brenner Jánosról. A vértanú pap ereklyéjét helyezték el az új oltárban a templom megáldása alkalmával, 2019. október 13-án.
2018. Május elsején, Szombathelyen avatták boldoggá Brenner Jánost. A szertartást több mint 15 ezren nézték meg a helyszínen. A 26 éves korában meggyilkolt vértanú pap ügyében a pontos részletek, persze, ma sem ismertek. Mindössze annyit lehet tudni, hogy egy fiatal fiú az éjszaka közepén bezörgetett a káplánhoz, és haldokló nagybátyjához hívta. Elindultak a téli éjszakában – János atya egy kis tartóban, a köpenye alatt vitte a beteghez az Oltáriszentséget. Útközben orvul rátámadtak, s 32 kézszúrással megölték. A túlerővel szemben esélye sem volt.
A feljegyzésekből kiderült: a legtöbb sérülés a bal kézfejét érte, mert azzal próbálta megvédeni az Oltáriszentséget, az Úr Jézust. Mielőtt kilehelte volna lelkét, azt mondta: „Istenem, segíts.” Csak abban az évben, 1957-ben – vele együtt – öt papot gyilkoltak meg.
Az eset még sokáig foglalkoztatta a gyülekezeteket. A zalaboldogfai templomban, az 1950-es évek végén nagy munkálatokba kezdtek. Felújították az épület belső terét, s ennek részeként az oltár melletti, korábban üres falra egy nagyméretű freskót terveztek. Ennek megvalósítása nem kis kockázatot jelentett a bagodvitenyédi plébánosnak, ám Koltay Lajos atyát nem lehetett megingatni. A festményen emberek egy csoportja tekint fel az égre: a Napbaöltözött Asszonyt figyelik. Közöttük áll, egészen a kép közepén egy fiatal pap, aki összetett kézzel nézi a Szűzanyát.
A helyi gyülekezet hívei közül is csak kevesen tudták akkor még, hogy kit is ábrázol ez a férfi. A freskót a híres mezőkövesdi művész, Takács István festette, s így hajtott főt Brenner János előtt.
Keresztelő Szent-János kápolna
A település központjában, a patak fölötti híd melletti útelágazásban, szabadon álló, egyhajós, félköríves szentélyzáródású kápolna, főhomlokzata előtt gúlasisakos, órapárkányos toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel. A torony két oldalán lantablakok. Csehsüveg boltozattal fedett hajó és szentély, negyed gömb boltozatú szentélyfej.
Berendezés apszisában falazott oltár. 18. század második fele. Épült a 18. század első felében, tornya 1755-ben.
A telken hasáb alakú, lábazattal és párkánnyal ellátott posztamenseken Nepomuki Szent János- szobor, 18. század második fele. Szent Flórián szobor, (1885.)
1925. szeptemberében Pehm József apátplébános felszentelte az renovált kápolnát és a két új harangját. Miskei és monostori dr. Thassy Kristófné Csertán Margit asszony töltötte be a zászlóanyai tisztet.
Hősi emlékmű
Zalaboldogfa viszonylag kis település. Az első világháború idején 5-600 fő körüli volt a község lélekszáma. Az elesett hősök emlékére állított első világháborús emlékmű ehhez viszonyítva nagynak tűnik. Az emlékmű időközben kiegészült a II. világháborúban hősi halált halt zalaboldogfaiak névsorával. A készítő, a két világháború között Zalaegerszeg környékén dolgozó szobrász, Pataky Andor. Az alkotó maga is katonaember volt. Talán ez is az oka, hogy az emlékmű nem gyászoló, hanem harcos, küzdő férfit ábrázol. Az elesettek neve alatt egy Horatius idézet olvasható: „Édes és dicső a hazáért meghalni”
Az I. világháborúban hősi halált halt zalaboldogfai honvédek emlékére felújíttatta az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság és Zalaboldogfa Önkormányzata. A következő Vörösmarty Mihály idézet írták ekkor fel: „S az ember millióinak szemében gyászkönny ül.”
Zalaboldogfán a 2006-ban, az 56-os szabadságharc hősei emlékére felállított kopjafánál minden év október 23-án az önkormányzat képviselőtestülete koszorút helyez el.
Trianoni emlékmű
Zalaboldogfa Község Önkormányzata 2017. június 10.-én (szombaton) tartott ünnepélyes trianoni emlékmű avatást. A faluközpontban található szoborkert Baki József tervei alapján bővült ki, a mutatós trianoni emlékművet Monostori János készítette Zalaboldogfa számára.
Alkotó: Baki József tervei alapján Monostori János készítette.
Az emlékmű állítója: Zalaboldogfa Önkormányzata.
Helyszíne: Zalaboldogfa, Petőfi Sándor u. 2., szoborpark.
Átadás: 2017.
Technika: mészkő, márvány, bronz.
Méretek: 2 db 150 x 15 cm-es pillér, 1 db 200 x 20 cm-es pillér (középen), a középső pillér tetején fél méter magas turulmadár, a fekete márványlap méretei: 50 x 60 cm
Az emlékmű három mészkőből készült pillér együtteséből áll. A két szélső, kisebb pillér fogja közre a magasabb és szélesebb középső pillért, amelynek a tetején a Trianon-emlékművek megszokott eleme, egy turulmadár pihen.
Az emlékállítás költségeinek nagyobb részét az önkormányzat állta, de a Jobbik mozgalom is támogatta a célt. Az emlékmű tervét Baki József készítette, a faragás Monostori János munkája.
Fogadalmi kereszt Szent Lázár ábrázolással
Az 1800-as évek vége táján vált szokássá, hogy a fogadalmi keresztek talapzatán elhelyezett szobrok vagy domborművek közül az egyik közvetlenül utal az állíttatóra vagy valamelyik családtagjára.
Ez általában azt jelenti, hogy a Fájdalmas Szűzanya reliefje mellé oda kerül egy – egy un. „névszent” szobra is.. Pl. ha Józsefnek hívták az állíttatót, akkor Szent Józsefé, ha Rozálnak, akkor Szent Rozáliáé, és így tovább. Erre a „megrendelői igényre” a kőfaragóknak is fel kellett készülni, ismerniük kellett az egyes szentek élettörténetét, ábrázolásmódját, a hozzá kötődő attribútumokat.
Az egyik zalaboldogfai fogadalmi kereszten egy viszonylag ritka névvel – Lázár – találkozunk. A névről elsődlegesen a Jézus által feltámasztott Lázár jut eszünkbe. A feltámasztott Lázár képzőművészeti alkotásokon is szerepel, jellegzetessége a gyolccsal betakart test vagy kéz. A zalaboldogfai emlékkereszten is ugyanez a Lázár jelenik meg, de itt nem a feltámadás pillanatában, hanem életének egy későbbi szakaszában.
Lázár a leprabetegek, a kitaszítottak, a sírásók és a mészárosok patrónusa. A feltámadása okán ő a halottak reménysége is. A keresztet állító család számára a névazonosság mellett az utóbbi szempont is fontos lehetett.
A talapzaton olvasható felirat:
” Isten dicsőségére Szűz Mária tiszteletére az 1918. máj. 24-én Szemipalatickán Szibériában orosz fogságban elhalt Molnár Lázár emlékére emeltették édes anyja Molnár Lázárné és gyermekei.1923 „
A kereszt talapzatán a Fájdalmas anya és Szent Lázár mellett a harmadik alak, Mária Magdolna.
Nepomuki Szent János, Szent Flórián, Mária szobrok
Zalaboldogfa központjában, a kápolna mellett két szentnek állítottak szobrot. Szent Flórián a tűz, Nepomuki Szent János a víz okozta károktól óvja meg azokat, akik hozzá fohászkodnak. A két szobor közül a Szent Jánost ábrázoló a régebbi, valószínűleg még az 1700-as években készült. Figyelemre méltó, hogy az egyik attribútumot, a vértanúságot jelképező pálmaágat, nem maga a szent, hanem egy puttó tartja.
A szája elé tett ujjával ugyanez a puttó figyelmeztet a a gyónási titok megtartásának fontosságára. Zalaboldogfa déli határában lévő temetőben, hasáb alakú, lábazattal és párkánnyal ellátott, téglából épült posztamensen, glóbuszon álló, kígyót taposó Immaculata-szobor látható. Állították a 18. században. A templom mellett Szent József-szobrot állítottak, és megújult a Golgota-ábrázolás is. Kőkereszten felirat: „Isten dicsőségére Szűz Mária tiszteletére állíttatták: Horváth József és neje Kiss Anna, vő fiuk Paksa János és neje Horváth Erzsébet, 1925.”
Néprajzi értékek
Zalaboldogfán Vikár Béla gyűjtött népdalokat 1906-ban. Egész pontosan 7 dalt rögzített 1906. május 15-én. Többek között egy ma közismert népdal helyi változatát sikerült megörökítenie, illetve lejegyeznie. Ez a dal a Piros pünkösdrózsa (elterjedtebb változata ma a Két szál pünkösdrózsa szöveggel), melynek Molnár Ilona volt az adatközlője. Sajnos napjainkig nincs információ arról, hogy Vikáron kívül bárki is járt volna itt gyűjtőúton.
2022. márciusában Kiss- Molnár István szervezett néprajzi gyűjtést a településen. A gyűjtés tárgya összetett volt. Érintette a jeles napokat, ünnepi szokásokat, az emberi élet fordulóit, népi babonákat, időjárásjóslásokat, népi gasztronómiát, népdalokat és a néptáncokat. Sok értékes információt sikerült lejegyezni a 3 adatközlőtől, akik a következők voltak: Ámon Ferencné (1946.), Zelkó Istvánné (1953.) és Hajgató Klára (1956.).
Ezüstkeretezésű, negyedelt, álló, csücskös tárcsapajzs első aranymezejében lebegő, gyökeres, zöld fa, lombjai között arany, kettős keresztes országalma. Második és harmadik vörös mezejében két-két ezüstpólya, negyedig aranymezejében lebegő, jobbra ágaskodó, ezüst fegyverzetű, vörös nyelvű fekete vadkan. A pajzs fölött háromlombos, ékköves, nyitott nemesi aranykorona lebeg, a pajzs alatt a település neve: „Zalaboldogfa” vörös keretezésű aranybetűkkel. Mindhárom jelkép IV. Béla magyar királyra, illetve a szájhagyomány szerinti történetre utal: a király a tatárjárás idején rövid ideig itt tartózkodott, egy vaddisznóvadászat alkalmával kénytelen volt egy fára felmenekülni. Az országalma a királyi hatalom jelképe, a vörös-ezüst sávok az Árpádház családi jelképe, a fa és a fekete vadkan pedig a király kalandját szimbolizálja. A pajzs fölötti nemesi korona egykori nemes földesuraira, a Gersei Pethőkre és a későbbi Tompa családra utal.
Zalaboldogfa fekvése és címere
Zalaboldogfa Zalaegerszegtől északnyugatra található. Megközelíthető a 76- os főútról Bagod településnél letérve. Egy másik útvonalon Hatházon keresztül lehet keleti irányból megközelíteni.
Zalaboldogfa fekvése és címere
Zalaboldogfa Zalaegerszegtől északnyugatra található. Megközelíthető a 76- os főútról Bagod településnél letérve. Egy másik útvonalon Hatházon keresztül lehet keleti irányból megközelíteni.
Ezüstkeretezésű, negyedelt, álló, csücskös tárcsapajzs első aranymezejében lebegő, gyökeres, zöld fa, lombjai között arany, kettős keresztes országalma. Második és harmadik vörös mezejében két-két ezüstpólya, negyedig aranymezejében lebegő, jobbra ágaskodó, ezüst fegyverzetű, vörös nyelvű fekete vadkan. A pajzs fölött háromlombos, ékköves, nyitott nemesi aranykorona lebeg, a pajzs alatt a település neve: „Zalaboldogfa” vörös keretezésű aranybetűkkel. Mindhárom jelkép IV. Béla magyar királyra, illetve a szájhagyomány szerinti történetre utal: a király a tatárjárás idején rövid ideig itt tartózkodott, egy vaddisznóvadászat alkalmával kénytelen volt egy fára felmenekülni. Az országalma a királyi hatalom jelképe, a vörös-ezüst sávok az Árpádház családi jelképe, a fa és a fekete vadkan pedig a király kalandját szimbolizálja. A pajzs fölötti nemesi korona egykori nemes földesuraira, a Gersei Pethőkre és a későbbi Tompa családra utal.
Története, történelmi utalások
Az első írásos adat 1334-ből való. A régi magyar nyelvben a boldog szavunk a szent szinonimája volt, míg az asszony szó királynő értelemben volt használatos, amelyet Szűz Máriára vonatkoztattak. A hely tehát a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomról kapta a nevét. Ismert egy monda is arról, hogy a falu nevét arról kapta, hogy a tatárjárás idején IV. Béla király rövid ideig itt tartózkodott és egy vadászata során az őt megtámadó vaddisznó elől egy fára menekült, és azóta hívják Boldogfának. Boldogasszonyfalva a XIV. században a hasonnevű család birtokában tűnik fel először.
1404-ben a Gersei Pető családnak adományozta Zsigmond király.1420-ban heti, majd 1429-ben országos vásártartási jogot kapott a királytól, tehát város volt, templommal és kolostorral. 1438-ban a hűtlen Petők birtokait az ollári Tompa család nyerte el, így Boldog-asszonyfalvát. Bár a törökök nagy pusztítást végeztek, lerombolták a falut templomot és a kolostort is, de továbbra is lakott maradt. Elvesztette mezővárosi jellegét, ekkor már Boldogfa néven említik. A faluban nemesek és jobbágyok éltek és külön temetőbe temetkeztek. A közelben lévő Szentmárton dűlő középkori település emlékét őrzi.
1690-ben nemesi faluként említik. Az újonnan helyreállított templomot Angyalok Királynőjének tiszteletére Farkas Ferenc építette ujjá, sekrestyét, kriptát épített hozzá. Az 1858-as térkép szerint több tömbből álló falu, a házai füstöst konyhák voltak. Kevés volt a földműves, többség kézművességgel /szövés, kosárfonás, stb./ foglalkozott.
1910-től Zalaboldogfa a neve. 1924-es statisztika szerint 1 kocsmája, egy elemi népiskola 2 tanteremmel, 1 tanítóval. 1945 előtt a népesség főleg helyben dolgozott. 1945 után az iparosodás miatt a népesség egy része ingázott. 1948- ban az elemi iskolában két tanteremben 1-4-ig és 5-8- ig osztály működött 3 tanítóval. Háború után a megfogyatkozott falu újra elkezdett gyarapodni, a jó természeti adottságainak köszönhetően felvirágzott a mezőgazdaság, erdészet. Rendelkezett TSZ majorral, Tanácsi Hivatallal, Iskolával. Tanácsi rendszer kialakulása után felszámolták a helyi intézményeket, eladták az Iskolát.
Kevés munkahely maradt helyben, ezért városokban kerestek munkát. Ebben az időben kezdődött a városiasodás, ez a falvakban népességcsökkenéssel járt. így volt ez Zalaboldogfán is. A rendszerváltás után újból elkezdődött egy kisebb népességnövekedés. Az önkormányzatok kialakulásával képviselőknek lehetőség volt helyi döntéseket hozni, ami által olyan fejlesztéseket sikerült megvalósítani a településen, hogy a történelmének megőrzése mellett, a mai kornak megfelelő infrastruktúra, rendezett környezet, kulturált kikapcsolódási lehetőségek biztosítják az itt élők kényelmét. 1910-ben 561 lakosa volt, melyből 555 magyar volt. Ebből 548 római katolikus, 9 evangélikus volt.
Zalaboldogfa nevét 1411-ben említették először az oklevelek Boldogasszonyfalva néven (Bodogazonfalua írásmóddal). 1478- ban Bodogazzonfalwa, 1549-ben Boldogffolwa, 1627-ben Bodogfa, 1898-ban pedig Zalaboldogfa alakban írták nevét. 1428-ban már országos vásártartási jogot kapott Zsigmond királytól, e joga még 1479-ben is megvolt, tehát már ekkor a magyar városok közt tartották számon.
Zalaboldogfa egykori birtokosai az (ollári) Tompa, Loránti és (gersei) Pethő családok voltak, viszont a 17. század közepénél megjelenik a Hajgató család, majd ságodi Farkas Mihály megvásárolt egy birtokot a század második felében. Onnantól leszármazottjai lesznek a Boldogfai Farkas család, akik fontos megyei közigazgatási szerepet fognak betölteni a következő évszázadokban, köztük: ságodi Farkas Mihály fia boldogfai Farkas János (†1724) aki alszolgabíró és utána helyettes főszolgabíró volt, valamint a fia boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770) zalai alispán, akinek összesen 10 úrbéri birtoka volt, amelyek 697 úrbéri holdat alkottak megye szerte.
Ferenc alispán fia, boldogfai Farkas János (1741-1788) Zala vármegye főjegyzője volt, és az ő fiai, boldogfai Farkas János Nepomuk (1774-1847) zalai helyettes alispán, jogász, táblabíró, alsó- és felsőbagodi birtokos, és boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844), jogász, táblabíró, boldogfai földbirtokos voltak.
A 18. század közepén fokozatosan kezdett növekedni a helyi nemesi lakosság a házasságok révén. Dereskey Ferenc (1744-1785), idősebb Dereskey Ferenc földbirtokos és boldogfai Farkas Katalin (1701-1783) házasságából született; Dereskey Ferencné Farkas Katalin joga révén ez a család szintén birtokos lett Boldogfán.
1780-ban odakerült felsőkáldi Káldy József (1754-1797) miután feleségül vette Kovács Annát (1763-1818). Kovács Boldizsár és Szladovits Anna lánya Szladovits Anna (1730-1783), korábban Balla István (1745-1780) felesége volt, akinek az öccse Balla Dániel (1748- 1804) 1782-ben feleségül vette felsőkáldi Káldy Teréz(1753-?), Zsigmond és felsőkáldi Káldy Julia lányát.
1780-ban odakerült felsőkáldi Káldy József (1754-1797) miután feleségül vette Kovács Annát (1763-1818). Kovács Boldizsár és Szladovits Anna lánya Szladovits Anna (1730-1783), korábban Balla István (1745-1780) felesége volt, akinek az öccse Balla Dániel (1748- 1804) 1782-ben feleségül vette felsőkáldi Káldy Teréz(1753-?), Zsigmond és felsőkáldi Káldy Julia lányát.
Mária Terézia korában szerepelnek mint boldogfai birtokosok: Balla István, akinek 47 holdja van, Dereskey János, akinek nem volt úrbéri holdja, boldogfai Farkas Ferenc akinek 34 úrbéri holdja, és Kovács Boldizsár akinek szintén nem volt úrbéri holdja a településen. Később szentgyörgyvölgyi Horváth György (1806-1860) feleségül vette Szladovits Magdát (1809-1859), Szladovits József (1773-1829) és boldogfai Farkas Mária (1783-1819) lányát, és odaköltözvén ott halt meg.
Boldogfai Farkas János zalai helyettes alispán feleségével, besenyői és velikei Skublics Angélával elköltözött Bagodba, ahol több birtokot vásárolt. Öccsére, az agglegény boldogfai Farkas Ferenc (1779– 1844) táblabíróra ráhagyta a boldogfai birtokot és az ottani kúriát. Farkas Ferenc táblabírónak és késői feleségének, Joó Borbála (1811-1881) házasságából származó legidősebbik gyermeke, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc (1838– 1908) Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, földbirtokos, aki idős korára a zalaboldogfai földbirtokot eladni kényszerült és testvéreivel osztozkodni.
Édesanyja, boldogfai Farkas Ferencné Joó Borbála (1811-1881) halála után, a boldogfai major és jószágot eladták. Házasság révén, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc Andráshidára költözött, ahol földbirtokos lett felesége, nemesnépi Marton Zsófia (1842–1900) révén.
Farkas Ferenc számvevő és Marton Zsófia gyermeke dr. boldogfai Farkas István (1875-1921), jogász, a sümegi járás főszolgabírája, volt az utolsó tagja a boldogfai Farkas családnak, aki még Zalaboldogfán született. 1886-ban az Alsóbagodon lakó nemes Csertán Károly (1845–1919), zalai alispán már szerepelt mint Zalaboldogfa legjelentősebb földbirtokosa; az 1897-ben megjelent Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtárában Csertán Károly összesen 548 kataszter holdat birtokolt Boldogfán. Csertán Károly anyai nagyanyja boldogfai Farkas Marianna (1783-1819) asszony, szladeoviczi Szladovits József (1773-1829) táblabírónak a felesége, és egyben idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844) táblabírónak a húga volt.
Talán érdemes lenne megjegyezni, hogy emellett akkoriban Csertán Károlynak Alsóbagodban 224 kataszteri holdas földbirtoka is volt. A következő zalaboldogfai földbirtokos a szintén alsobagódi lakos miskei és monostori Thassy Kristóf (1887–1959) országgyűlési képviselő lett, aki feleségül vette nemes Csertán Margit (1893–1982) kisasszonyt, Csertán Károly alispán lányát. 1945-ben Thassy Kristóf és neje Csertán Margit minden jogukat elveszítették a zalaboldogfai uradamuk kapcsán. A zalaboldagfai Thassy uradalomból jelentős mennyiségű felszerelés került az újgazdákhoz. Többek között hat ekét, öt szekeret, négy szánt kaptak. Ezenkívül járom, henger, nehézborona, kukorica morzsoló stb. került a parasztok tulajdonába. A gazdaság állatállományából 15 lovat, tehenet, tinót, ökröt osztottak szét; a zalaboldogfai földműves szövetkezet is megalakult.
Épített értékei
Kisboldogasszony Templom
A templom pontos építési ideje nem ismert, azonban már 1333-ból való feljegyzések említik létezését. Jellemzően román építészeti jegyeket visel magán, 1954-ben renoválták, majd 1958-ban festették ki az épület falait. 2017 év végén felújítási munkálatok kezdődtek a templomon és környezetében. 2021-ben fejeződtek be a felújítási munkálatok. A zalaboldogfai Kisboldogasszony-templom különlegessége, hogy itt látható az egyik első freskó Brenner Jánosról. A vértanú pap ereklyéjét helyezték el az új oltárban a templom megáldása alkalmával, 2019. október 13-án.
2018. Május elsején, Szombathelyen avatták boldoggá Brenner Jánost. A szertartást több mint 15 ezren nézték meg a helyszínen. A 26 éves korában meggyilkolt vértanú pap ügyében a pontos részletek, persze, ma sem ismertek. Mindössze annyit lehet tudni, hogy egy fiatal fiú az éjszaka közepén bezörgetett a káplánhoz, és haldokló nagybátyjához hívta. Elindultak a téli éjszakában – János atya egy kis tartóban, a köpenye alatt vitte a beteghez az Oltáriszentséget. Útközben orvul rátámadtak, s 32 kézszúrással megölték. A túlerővel szemben esélye sem volt.
A feljegyzésekből kiderült: a legtöbb sérülés a bal kézfejét érte, mert azzal próbálta megvédeni az Oltáriszentséget, az Úr Jézust. Mielőtt kilehelte volna lelkét, azt mondta: „Istenem, segíts.” Csak abban az évben, 1957-ben – vele együtt – öt papot gyilkoltak meg.
Az eset még sokáig foglalkoztatta a gyülekezeteket. A zalaboldogfai templomban, az 1950-es évek végén nagy munkálatokba kezdtek. Felújították az épület belső terét, s ennek részeként az oltár melletti, korábban üres falra egy nagyméretű freskót terveztek. Ennek megvalósítása nem kis kockázatot jelentett a bagodvitenyédi plébánosnak, ám Koltay Lajos atyát nem lehetett megingatni. A festményen emberek egy csoportja tekint fel az égre: a Napbaöltözött Asszonyt figyelik. Közöttük áll, egészen a kép közepén egy fiatal pap, aki összetett kézzel nézi a Szűzanyát.
A helyi gyülekezet hívei közül is csak kevesen tudták akkor még, hogy kit is ábrázol ez a férfi. A freskót a híres mezőkövesdi művész, Takács István festette, s így hajtott főt Brenner János előtt.
Keresztelő Szent-János kápolna
A település központjában, a patak fölötti híd melletti útelágazásban, szabadon álló, egyhajós, félköríves szentélyzáródású kápolna, főhomlokzata előtt gúlasisakos, órapárkányos toronnyal, a szentély felől kontyolt nyeregtetővel. A torony két oldalán lantablakok. Csehsüveg boltozattal fedett hajó és szentély, negyed gömb boltozatú szentélyfej.
Berendezés apszisában falazott oltár. 18. század második fele. Épült a 18. század első felében, tornya 1755-ben.
A telken hasáb alakú, lábazattal és párkánnyal ellátott posztamenseken Nepomuki Szent János- szobor, 18. század második fele. Szent Flórián szobor, (1885.)
1925. szeptemberében Pehm József apátplébános felszentelte az renovált kápolnát és a két új harangját. Miskei és monostori dr. Thassy Kristófné Csertán Margit asszony töltötte be a zászlóanyai tisztet.
Hősi emlékmű
Zalaboldogfa viszonylag kis település. Az első világháború idején 5-600 fő körüli volt a község lélekszáma. Az elesett hősök emlékére állított első világháborús emlékmű ehhez viszonyítva nagynak tűnik. Az emlékmű időközben kiegészült a II. világháborúban hősi halált halt zalaboldogfaiak névsorával. A készítő, a két világháború között Zalaegerszeg környékén dolgozó szobrász, Pataky Andor. Az alkotó maga is katonaember volt. Talán ez is az oka, hogy az emlékmű nem gyászoló, hanem harcos, küzdő férfit ábrázol. Az elesettek neve alatt egy Horatius idézet olvasható: „Édes és dicső a hazáért meghalni”
Az I. világháborúban hősi halált halt zalaboldogfai honvédek emlékére felújíttatta az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság és Zalaboldogfa Önkormányzata. A következő Vörösmarty Mihály idézet írták ekkor fel: „S az ember millióinak szemében gyászkönny ül.”
Zalaboldogfán a 2006-ban, az 56-os szabadságharc hősei emlékére felállított kopjafánál minden év október 23-án az önkormányzat képviselőtestülete koszorút helyez el.
Trianoni emlékmű
Zalaboldogfa Község Önkormányzata 2017. június 10.-én (szombaton) tartott ünnepélyes trianoni emlékmű avatást. A faluközpontban található szoborkert Baki József tervei alapján bővült ki, a mutatós trianoni emlékművet Monostori János készítette Zalaboldogfa számára.
Alkotó: Baki József tervei alapján Monostori János készítette.
Az emlékmű állítója: Zalaboldogfa Önkormányzata.
Helyszíne: Zalaboldogfa, Petőfi Sándor u. 2., szoborpark.
Átadás: 2017.
Technika: mészkő, márvány, bronz.
Méretek: 2 db 150 x 15 cm-es pillér, 1 db 200 x 20 cm-es pillér (középen), a középső pillér tetején fél méter magas turulmadár, a fekete márványlap méretei: 50 x 60 cm
Az emlékmű három mészkőből készült pillér együtteséből áll. A két szélső, kisebb pillér fogja közre a magasabb és szélesebb középső pillért, amelynek a tetején a Trianon-emlékművek megszokott eleme, egy turulmadár pihen.
Az emlékállítás költségeinek nagyobb részét az önkormányzat állta, de a Jobbik mozgalom is támogatta a célt. Az emlékmű tervét Baki József készítette, a faragás Monostori János munkája.
Fogadalmi kereszt Szent Lázár ábrázolással
Az 1800-as évek vége táján vált szokássá, hogy a fogadalmi keresztek talapzatán elhelyezett szobrok vagy domborművek közül az egyik közvetlenül utal az állíttatóra vagy valamelyik családtagjára.
Ez általában azt jelenti, hogy a Fájdalmas Szűzanya reliefje mellé oda kerül egy – egy un. „névszent” szobra is.. Pl. ha Józsefnek hívták az állíttatót, akkor Szent Józsefé, ha Rozálnak, akkor Szent Rozáliáé, és így tovább. Erre a „megrendelői igényre” a kőfaragóknak is fel kellett készülni, ismerniük kellett az egyes szentek élettörténetét, ábrázolásmódját, a hozzá kötődő attribútumokat.
Az egyik zalaboldogfai fogadalmi kereszten egy viszonylag ritka névvel – Lázár – találkozunk. A névről elsődlegesen a Jézus által feltámasztott Lázár jut eszünkbe. A feltámasztott Lázár képzőművészeti alkotásokon is szerepel, jellegzetessége a gyolccsal betakart test vagy kéz. A zalaboldogfai emlékkereszten is ugyanez a Lázár jelenik meg, de itt nem a feltámadás pillanatában, hanem életének egy későbbi szakaszában.
Lázár a leprabetegek, a kitaszítottak, a sírásók és a mészárosok patrónusa. A feltámadása okán ő a halottak reménysége is. A keresztet állító család számára a névazonosság mellett az utóbbi szempont is fontos lehetett.
A talapzaton olvasható felirat:
” Isten dicsőségére Szűz Mária tiszteletére az 1918. máj. 24-én Szemipalatickán Szibériában orosz fogságban elhalt Molnár Lázár emlékére emeltették édes anyja Molnár Lázárné és gyermekei.1923 „
A kereszt talapzatán a Fájdalmas anya és Szent Lázár mellett a harmadik alak, Mária Magdolna.
Nepomuki Szent János, Szent Flórián, Mária szobrok
Zalaboldogfa központjában, a kápolna mellett két szentnek állítottak szobrot. Szent Flórián a tűz, Nepomuki Szent János a víz okozta károktól óvja meg azokat, akik hozzá fohászkodnak. A két szobor közül a Szent Jánost ábrázoló a régebbi, valószínűleg még az 1700-as években készült. Figyelemre méltó, hogy az egyik attribútumot, a vértanúságot jelképező pálmaágat, nem maga a szent, hanem egy puttó tartja.
A szája elé tett ujjával ugyanez a puttó figyelmeztet a a gyónási titok megtartásának fontosságára. Zalaboldogfa déli határában lévő temetőben, hasáb alakú, lábazattal és párkánnyal ellátott, téglából épült posztamensen, glóbuszon álló, kígyót taposó Immaculata-szobor látható. Állították a 18. században. A templom mellett Szent József-szobrot állítottak, és megújult a Golgota-ábrázolás is. Kőkereszten felirat: „Isten dicsőségére Szűz Mária tiszteletére állíttatták: Horváth József és neje Kiss Anna, vő fiuk Paksa János és neje Horváth Erzsébet, 1925.”
Néprajzi értékek
Zalaboldogfán Vikár Béla gyűjtött népdalokat 1906-ban. Egész pontosan 7 dalt rögzített 1906. május 15-én. Többek között egy ma közismert népdal helyi változatát sikerült megörökítenie, illetve lejegyeznie. Ez a dal a Piros pünkösdrózsa (elterjedtebb változata ma a Két szál pünkösdrózsa szöveggel), melynek Molnár Ilona volt az adatközlője. Sajnos napjainkig nincs információ arról, hogy Vikáron kívül bárki is járt volna itt gyűjtőúton.
2022. márciusában Kiss- Molnár István szervezett néprajzi gyűjtést a településen. A gyűjtés tárgya összetett volt. Érintette a jeles napokat, ünnepi szokásokat, az emberi élet fordulóit, népi babonákat, időjárásjóslásokat, népi gasztronómiát, népdalokat és a néptáncokat. Sok értékes információt sikerült lejegyezni a 3 adatközlőtől, akik a következők voltak: Ámon Ferencné (1946.), Zelkó Istvánné (1953.) és Hajgató Klára (1956.).
