Néprajzi gyűjtések

E kiadványok, könyvek adták az útmutatást a kérdések megfogalmazásához. E könyvek azt mutatták meg, hogy ezen a vidéken, az érintett 14 településen, a néprajztudomány mai állapota alapján mit tudunk az adott térség népi építészetéről, a paraszti gazdálkodásról és annak eszközeiről, népi kézművességéről, gasztronómiájáról, népviseleteiről, szokásairól, hagyományairól, babonáiról, időjárásjóslásairól, népdalairól, népzenéjéről, népi játékairól, jeles napjairól és ünnepi szokásairól, illetve az emberi élet fordulópontjairól.

Mindezek roppant fontosak, mert a gyűjtéskor nyilván csak olyan jellegű kérdéseket fogalmazhatok meg, amelyek a fentebb sorolt csapásokon belül megtalálhatóak. Így például tudott, hogy a regölés szokása ezen a vidéken sokáig élt. A 14 településből 4-ben biztosan van feljegyzés róla. Van dallam is, amely a 4 településen is eltérő.

De azt nem tudjuk, hogy a többi településen is szokás volt-e. Ha igen, akkor már sikeres a gyűjtés, ha eléneklik nekünk az adatközlők, akkor már hatványozottan sikeres, ha pedig a dallam eltér az eddigiektől, akkor egy rendkívül fontos néprajzi kincset találtunk, amelyet eddig nem archiváltak. Mindezek az összes fentebb felsorolt témában így működnek, így lehet hasznos és sikeres a gyűjtés.

A tematika összeállítása már mindezek alapján kevesebb időt igényelt és összességében a következőképpen épült fel nagyvonalakban leírva: A naptáron január elsejétől az év utolsó napjáig végighaladunk. Azokat a napokat keressük, amelyekre jutott időjárásjóslás vagy valamilyen babonás hit. Segítségképpen, ha maguktól nem jut egyből eszükbe a beszélgetéskor, akkor a térségre jellemzőket elmondom az előre kigyűjtöttekből. Amennyiben így már ismerik, akkor a helyi sajátosságokat tárgyaljuk meg.

A következő a kérdéssorban a jeles napok és az ünnepi szokások tárgyalása, szintén a naptáron év elejétől végighaladva. Az ismerős szokásoknál megállva, azokat a lehető legteljesebb mértékben átbeszéljük. További témák a tematikából: a település építményei, építészete, népi gasztronómiája, munka- és háztartási-, háztáji eszközök. Munkafolyamatok. (Aratás, szüret.) Az emberi élet fordulópontjai. (Születés, kisgyermekkor, házasság, halál.). Lakodalmi szokások. (Az eddig felgyűjtött néprajzi szellemi kincs túlnyomó többsége ide kötődik.) Táncalkalmak, közösségi események. (Fonó, kukoricafosztó, tollfosztó).

A gyűjtések minden esetben nagyon közvetlen, barátságos hangulatban teltek. Amikor néhány információ megadásával sikerélményhez jutottak az adatközlők, sokkal nyitottabbak, oldottabbak lettek és nagyon bőbeszédűek. Valamennyi gyűjtésről készítettem legalább 2 órányi hangfelvételt azért, hogy ne kelljen jegyzetelnem, mert az nagyon megnehezítette és elnyújtotta volna ezt a munkafázist.

A néprajzi gyűjtések feldolgozása a kétórás hangfelvételek visszahallgatása és az abban lévő információtartalom szelektálása, rendszerezése volt tulajdonképpen, értelmezve a szakirodalom segítségével. Önálló településenkénti összegzés nem készült. A gyűjtések nagyobb részében annyira azonos vagy hasonló eredmények, válaszok születtek, hogy érdemesebb volt egy általános kistájegységi (Zala-völgye) néprajzi jellemzést összeállítani.

Nyilvánvalóan a kizárólag egy-egy településen felbukkanó értékesebb információk, szokások, táncok, dalok konkrétan meg lettek jelölve a tájegységi jellemzésben, mert ez fontos, hogy a helyén legyen. Ebben a szférában tevékenykedve tisztában voltam vele, hogy nagy volumenű dolgok nem fognak előkerülni.

Ennek magyarázata az, hogy a mostani 80 éves adatközlő az 1940-es években született, vagyis nagyon kicsi gyermekkorában lehetett részese annak a paraszti kultúrának, amelyből még értékes hagyományokat lehet szemezgetni, találni. (Hát akkor még a 80-nál fiatalabbak esetében!) Tulajdonképpen az 50-es években voltak ők fiatalemberek, amikor a kommunizmus Magyarországon minden szférát átreformált, központilag irányított. (TSZ rendszer, kultúrpolitika, erőltetett iparosítás) Ezeknek az embereknek a nagy része még akkor is, ha az adott településen élte le az életét, a legtöbbje már a városokba járt dolgozni, nem a hagyományos paraszti közegben létezett.

A kultúrházakba irányítottan szervezték a kultúrát, nem a természetes közeg és szokásrend alapján. Valószínűleg ekkor tűntek el végleg az archaikus néptáncok ezen a vidéken. Amit sikerült összeállítani: A Zala-völgye egykori időjárásjósló mondásait, szokásait, a jeles napokat és ünnepi szokásokat, amelyekre még emlékeztek e régióban. Az emberi élet fordulóinak ide jellemző momentumait. Néptáncokból a polgári eredetű társastáncokat sikerült gyűjteni. Előtte is ismertem ezekből többet, de nem tudtuk, hogy ezen a vidéken is táncolták. A népi gasztronómia is rengeteg közös vonást mutatott, csakúgy, mint a táncalkalmak.