Csöde
CSöde fekvése és címere
Zala megye északnyugati csücskében, a Zala mellett fekvő két részből (Alsó- és Felsőcsöde) álló törpefalu; legközelebbi szomszédja, Felsőjánosfa már Vas megyében fekszik. Önkormányzata Zalalövőn működik. A település alapvetően egy olyan mellékút mentén fekszik, amely a Zalaegerszeg nyugati agglomerációjától Zalalövőn át Őriszentpéterig húzódó 7411-es útból ágazik ki Felsőjánosfa nyugati szélén, déli irányban. Az említett út Alsócsödén, majd Felsőcsödén végighaladva egészen Kerkafalváig húzódik, de a Felsőcsöde utáni szakasza már csak önkormányzati útnak minősül.
Címere a következőképpen épül fel. Kék színű doborpajzsban a Zala folyót jelképező ezüst hullámpólyával vágott zöld dombon Szent Márton ezüsttel megfestett, lovon ülő, köpenyét karddal kettévágó alakja áll. Előtte ezüstruhás koldus térdel. A szent alakja felett ezüst „kakasmandikó” virág lebeg. A pajzsot, amelyre arany nemesi lombkorona van helyezve, alul CSÖDE feliratú aranyszalag és két zöld pálmagally övezi.
Története, történelmi utalások
A megye nyugati szélén, a Vas megyei határon fekszik a Zala folyó jobb partján, Zalalövőtől 5 kilométerre. Első említése 1342-ből származik Chede alakban, amit az alsólendvai Bánffyak kaptak királyi adományként 1379-ben. A falu két részből áll, Alsócsödéből és Felsőcsödéből. Alsócsöde régi szeres település a hozzá kapcsolódó Felsőcsöde csak a XVIII – XIX. században alakult ki. Az egyik 1764-ben készült feljegyzés szerint Csöde Csesztreg filiája.
1848 előtt úrbéres község volt. A zalalövői anyakönyvi kerülethez tartozott. Az 1859-es térképen még jól látható, hogy eredetileg szeres település volt. Csödét más egyediségekkel is „megáldotta” a sors, az egyetlen olyan falu Zalában, amelyet közúton és vasúton is, csak a szomszédos Vas megyén keresztül lehet megközelíteni. Abban is egyedülállóak, hogy az alsó- és a felsőcsödei községrész között két kilométernyi távolság van, az út gyönyörű erdők között kanyarog.
Az Őrségi Nemzeti Park és a Kerka tájegység határán fekszik a falu szép, erdős környezetben. Igaz ugyan, hogy Vas megyén át vezet oda a közút, de egy jól járható, köves erdészeti úton Felsőcsödéből el lehet jutni Kerkafalvára. Az utat lezáró erdészeti sorompók, ha csak nincs nagy vadászat nyitva vannak. A kirándulók vonzásának oka, erre vezet a Rockenbauer Pál feltárta Dél-Dunántúli Kéktúra útvonal, illetve a Via Sancti Martini, vagyis a Szent Márton Gyalogos Vándorút .A település körül jelentős volt az erdőgazdálkodás. Régen az épületek kizárólag fából készültek. Főként Alsócsöde népi építkezése volt jellegzetes a legutóbbi időkig. 1966-67-ben három építmény került be a Zalaegerszegi Falumúzeumba: egy füstkonyhás boronaház, egy hétszögletes fa pálinkafőző és egy harangláb. A falu határában Pácod és Szentmárton dűlő nevek középkori településekre utalnak.
Épített értékei
Szent Márton temploma (emlékhely)
Alsócsödétől nyugatra, az erdőben, egy kisebb magaslaton találhatók a középkori Szent Márton templom szerény maradványai. A templom és a hozzá tartozó kolostor 1366-ban a Salamon ispántól származó Salomvári családé volt. A XV. században a domb lábánál egy Szentmárton nevű falu települt. 1441-ben I. Ulászló király itt keltezte egyik oklevelét. A mohácsi vész után néhány évtizedig még plébánosai helyükön maradtak. 1600-ban elesett Kanizsa vára, ezután a környék a török adófizetőjévé lett. Az épület elhagyatottá vált és romba dőlt. 1657-ben a „pusztaszentegyház” köveit Csány Bernát csákányi várkapitány az őriszentpéteri erődtemplom megerősítésére hordatta el. A hely beerdősült, csak a Barátosa helynév emlékeztet a kolostorra és egykori lakóira.
A templom és a kolostor helye a jánosfai vasúti megállótól induló sárga L (rom) jelzésen közelíthető meg. Ahogy a Zala hídján keresztül Csödére érünk,mindjárt a falu elején forduljunk jobbra. Az aszfaltos útról gépkocsival is járható murvás útra érünk. Egy áteresz után az erdőt elérve, balra, az erdőben kell tovább mennünk addig, amíg meg nem pillantjuk a templom és a kolostor történetét ismertető táblát. A távolság a vasúti megállótól a romokig kb. 1400 méter. Gépkocsival az erdő széléig lehet menni, onnan a táv kb. 500 méter.
Csödei kerített ház - Göcseji Falumúzeumban kiállítva
A Göcseji Falumúzeumba 1966-ban innét vitték el, majd építették fel az egyik legszebb portát, a Csödei kerített házat. Ez egy nagy udvart zár körbe „U” alakban lakórésszel, istállókkal, pajtával, elől egy jókora kapuval.
A göcseji szegekben a 18-19. században is általános telekbeépítési forma volt a kerített ház. Jellemzői:
- faszerkezetes épületfajta
- az egybe épített lakó- és gazdasági épületek a közös tetőszerkezet és zsúptető alatt zárt négyszöget alkottak
- a négyszög egyik oldalán lakóépület állt a kamrákkal
- a következő oldalon kamrák és istálló esetleg pajta helyezkedett el, a harmadik oldalon a disznóólak és istállók álltak
- a negyedik oldalon (amennyiben volt), ismét kamra, vagy kapu volt.
Érdekesség: az udvar közepére hordták az istállókból a trágyát, vagyis a trágyadomb (ganéjdomb) a lakóépülettől pár lépésre gőzölgött.
Hétszögletes fa pálinkafőző épület - Göcseji Falumúzeumban kiállítva
Az 1892–1893-ban épült kunyhó hétszög alakú. A kunyhót a földbe mélyítették, falazata boronából van. Bejárati ajtaja észak felé nyílik. Teljes belső magassága 5 m. Az emlékezet szerint 1914-ig főztek benne pálinkát. Akkor elvitték a háborúba a rézedényeket, az üstöt. Azután pedig már nem éledt fel a pálinkafőzés, kamrának használták.
A kutatás szerint a kunyhó 1900-ig kéménytelen volt, akkor azonban kéménynyel látták el. A kunyhó közepén volt a katlan a beépített rézüsttel. Gödörbe süllyesztve foglalt helyet a tölgyfa hűtőkád. Egész télen főztek, “a pálinkát cserépfazékba folyatták”. Foklával (“fáklya”) világítottak, szalmán aludtak. A tűzifát mindig a főzető hozta, de egyharmad részért anélkül is lefőzték a cefrét. – Ez egyébként azt is bizonyítja, hogy a kisüstös korszakban, akinek volt pálinkafőzője, “bérfőzést” is vállalt.
Harangláb - Göcseji Falumúzeumban kiállítva
A falu régi haranglábja Zalaegerszegen a Göcseji falumúzeumban található, egyoszlopos szerkezetű. Harangját széles tölgyfaoszlop kifaragott ágasa tartja, amit egy gúla alakú, négyszög alaprajzú sisak véd.
Faluképet meghatározó régi lakóházak
Természeti értékei
Kakasmandikó
A csödei erdő az Őrségi Nemzeti Park része, benne pedig a kora tavasz egyik legszebb virága, a kakasmandikó. A környék védett növénye Csöde címerének is alkotó eleme. A természetőrök védik a virágot, aminek eszmei értéke ötvenezer forint A tavasz egyik legszebb virága a kakasmandikó, amit a tatárok egykor szerelemkeltő szernek tartottak.
A csödei erdő barnás avarrétegéből már számos színes tavaszhírnök „dugta ki” virágát – tavaszi hérics, ibolya, galambvirág, berki szellőrózsa, kisvirágú hunyor, aranyos veselke és télizöld meténg virított az erdő tisztásain, vízfolyásai mentén vagy épp lankás részein.
A kakasmandikó márciusban virágzik leginkább, ám bókoló, élénk bíborpiros színű szirmait és jellegzetes, nagyalakú foltos levelét nem egyszerű megtalálni a tavasz kincseit kiterítő réten, erdőben.
A liliomfélék családjába tartozó különc virág népi nevei is szemléletesek: fogasgyökerű fű, földi piroska, kutyafoggyökér, tavaszika, nyakagyar, Szent György virág, tavaszciklámen, ill. a nem túl hízelgő „qrva” virág – utóbbi elnevezés minden bizonnyal a leveleken megjelenő foltoknak a nemi betegségeket kísérő jelenségekkel való hasonlóságával hozható összefüggésbe. A teljesen kinyílott virág, kilógó kékes fehéres bibékkel rendelkezik. A barnás színű avar között rendkívül üdítő színfolt ez a csodás kis virág. A kakasmandikó zalai három ismert előfordulása közül egy van csupán védett területen. A Dunántúlon még él a Vendvidéken, a Zselicben, illetve a somogyi dombokon elszórtan. Egész Európában, így hazákban is nagymértékben veszélyeztetett.
Hóvirágmezők a település határában
Minden tavasszal, egy bizonyos időszakban a falutábla előtti területek és az azutáni telkek is fehérlenek. Olyan tömegben nyílnak a hóvirágok, mintha dér lepte volna be a földet.
Régi fényképek a településről
Csöde fekvése és címere
Zala megye északnyugati csücskében, a Zala mellett fekvő két részből (Alsó- és Felsőcsöde) álló törpefalu; legközelebbi szomszédja, Felsőjánosfa már Vas megyében fekszik. Önkormányzata Zalalövőn működik. A település alapvetően egy olyan mellékút mentén fekszik, amely a Zalaegerszeg nyugati agglomerációjától Zalalövőn át Őriszentpéterig húzódó 7411-es útból ágazik ki Felsőjánosfa nyugati szélén, déli irányban. Az említett út Alsócsödén, majd Felsőcsödén végighaladva egészen Kerkafalváig húzódik, de a Felsőcsöde utáni szakasza már csak önkormányzati útnak minősül.
Címere a következőképpen épül fel. Kék színű doborpajzsban a Zala folyót jelképező ezüst hullámpólyával vágott zöld dombon Szent Márton ezüsttel megfestett, lovon ülő, köpenyét karddal kettévágó alakja áll. Előtte ezüstruhás koldus térdel. A szent alakja felett ezüst „kakasmandikó” virág lebeg. A pajzsot, amelyre arany nemesi lombkorona van helyezve, alul CSÖDE feliratú aranyszalag és két zöld pálmagally övezi.
Csöde fekvése és címere
Zala megye északnyugati csücskében, a Zala mellett fekvő két részből (Alsó- és Felsőcsöde) álló törpefalu; legközelebbi szomszédja, Felsőjánosfa már Vas megyében fekszik. Önkormányzata Zalalövőn működik. A település alapvetően egy olyan mellékút mentén fekszik, amely a Zalaegerszeg nyugati agglomerációjától Zalalövőn át Őriszentpéterig húzódó 7411-es útból ágazik ki Felsőjánosfa nyugati szélén, déli irányban. Az említett út Alsócsödén, majd Felsőcsödén végighaladva egészen Kerkafalváig húzódik, de a Felsőcsöde utáni szakasza már csak önkormányzati útnak minősül.
Címere a következőképpen épül fel. Kék színű doborpajzsban a Zala folyót jelképező ezüst hullámpólyával vágott zöld dombon Szent Márton ezüsttel megfestett, lovon ülő, köpenyét karddal kettévágó alakja áll. Előtte ezüstruhás koldus térdel. A szent alakja felett ezüst „kakasmandikó” virág lebeg. A pajzsot, amelyre arany nemesi lombkorona van helyezve, alul CSÖDE feliratú aranyszalag és két zöld pálmagally övezi.
Története, történelmi utalások
A megye nyugati szélén, a Vas megyei határon fekszik a Zala folyó jobb partján, Zalalövőtől 5 kilométerre. Első említése 1342-ből származik Chede alakban, amit az alsólendvai Bánffyak kaptak királyi adományként 1379-ben. A falu két részből áll, Alsócsödéből és Felsőcsödéből. Alsócsöde régi szeres település a hozzá kapcsolódó Felsőcsöde csak a XVIII – XIX. században alakult ki. Az egyik 1764-ben készült feljegyzés szerint Csöde Csesztreg filiája.
1848 előtt úrbéres község volt. A zalalövői anyakönyvi kerülethez tartozott. Az 1859-es térképen még jól látható, hogy eredetileg szeres település volt. Csödét más egyediségekkel is „megáldotta” a sors, az egyetlen olyan falu Zalában, amelyet közúton és vasúton is, csak a szomszédos Vas megyén keresztül lehet megközelíteni. Abban is egyedülállóak, hogy az alsó- és a felsőcsödei községrész között két kilométernyi távolság van, az út gyönyörű erdők között kanyarog.
Az Őrségi Nemzeti Park és a Kerka tájegység határán fekszik a falu szép, erdős környezetben. Igaz ugyan, hogy Vas megyén át vezet oda a közút, de egy jól járható, köves erdészeti úton Felsőcsödéből el lehet jutni Kerkafalvára. Az utat lezáró erdészeti sorompók, ha csak nincs nagy vadászat nyitva vannak. A kirándulók vonzásának oka, erre vezet a Rockenbauer Pál feltárta Dél-Dunántúli Kéktúra útvonal, illetve a Via Sancti Martini, vagyis a Szent Márton Gyalogos Vándorút .A település körül jelentős volt az erdőgazdálkodás. Régen az épületek kizárólag fából készültek. Főként Alsócsöde népi építkezése volt jellegzetes a legutóbbi időkig. 1966-67-ben három építmény került be a Zalaegerszegi Falumúzeumba: egy füstkonyhás boronaház, egy hétszögletes fa pálinkafőző és egy harangláb. A falu határában Pácod és Szentmárton dűlő nevek középkori településekre utalnak.
Épített értékei
Szent Márton temploma (emlékhely)
Alsócsödétől nyugatra, az erdőben, egy kisebb magaslaton találhatók a középkori Szent Márton templom szerény maradványai. A templom és a hozzá tartozó kolostor 1366-ban a Salamon ispántól származó Salomvári családé volt. A XV. században a domb lábánál egy Szentmárton nevű falu települt. 1441-ben I. Ulászló király itt keltezte egyik oklevelét. A mohácsi vész után néhány évtizedig még plébánosai helyükön maradtak. 1600-ban elesett Kanizsa vára, ezután a környék a török adófizetőjévé lett. Az épület elhagyatottá vált és romba dőlt. 1657-ben a „pusztaszentegyház” köveit Csány Bernát csákányi várkapitány az őriszentpéteri erődtemplom megerősítésére hordatta el. A hely beerdősült, csak a Barátosa helynév emlékeztet a kolostorra és egykori lakóira.
A templom és a kolostor helye a jánosfai vasúti megállótól induló sárga L (rom) jelzésen közelíthető meg. Ahogy a Zala hídján keresztül Csödére érünk,mindjárt a falu elején forduljunk jobbra. Az aszfaltos útról gépkocsival is járható murvás útra érünk. Egy áteresz után az erdőt elérve, balra, az erdőben kell tovább mennünk addig, amíg meg nem pillantjuk a templom és a kolostor történetét ismertető táblát. A távolság a vasúti megállótól a romokig kb. 1400 méter. Gépkocsival az erdő széléig lehet menni, onnan a táv kb. 500 méter.
Csödei kerített ház - Göcseji Falumúzeumban kiállítva
A Göcseji Falumúzeumba 1966-ban innét vitték el, majd építették fel az egyik legszebb portát, a Csödei kerített házat. Ez egy nagy udvart zár körbe „U” alakban lakórésszel, istállókkal, pajtával, elől egy jókora kapuval.
A göcseji szegekben a 18-19. században is általános telekbeépítési forma volt a kerített ház. Jellemzői:
- faszerkezetes épületfajta
- az egybe épített lakó- és gazdasági épületek a közös tetőszerkezet és zsúptető alatt zárt négyszöget alkottak
- a négyszög egyik oldalán lakóépület állt a kamrákkal
- a következő oldalon kamrák és istálló esetleg pajta helyezkedett el, a harmadik oldalon a disznóólak és istállók álltak
- a negyedik oldalon (amennyiben volt), ismét kamra, vagy kapu volt.
Érdekesség: az udvar közepére hordták az istállókból a trágyát, vagyis a trágyadomb (ganéjdomb) a lakóépülettől pár lépésre gőzölgött.
Hétszögletes fa pálinkafőző épület - Göcseji Falumúzeumban kiállítva
Az 1892–1893-ban épült kunyhó hétszög alakú. A kunyhót a földbe mélyítették, falazata boronából van. Bejárati ajtaja észak felé nyílik. Teljes belső magassága 5 m. Az emlékezet szerint 1914-ig főztek benne pálinkát. Akkor elvitték a háborúba a rézedényeket, az üstöt. Azután pedig már nem éledt fel a pálinkafőzés, kamrának használták.
A kutatás szerint a kunyhó 1900-ig kéménytelen volt, akkor azonban kéménynyel látták el. A kunyhó közepén volt a katlan a beépített rézüsttel. Gödörbe süllyesztve foglalt helyet a tölgyfa hűtőkád. Egész télen főztek, “a pálinkát cserépfazékba folyatták”. Foklával (“fáklya”) világítottak, szalmán aludtak. A tűzifát mindig a főzető hozta, de egyharmad részért anélkül is lefőzték a cefrét. – Ez egyébként azt is bizonyítja, hogy a kisüstös korszakban, akinek volt pálinkafőzője, “bérfőzést” is vállalt.
Harangláb - Göcseji Falumúzeumban kiállítva
A falu régi haranglábja Zalaegerszegen a Göcseji falumúzeumban található, egyoszlopos szerkezetű. Harangját széles tölgyfaoszlop kifaragott ágasa tartja, amit egy gúla alakú, négyszög alaprajzú sisak véd.
Harangláb - Göcseji Falumúzeumban kiállítva
A falu régi haranglábja Zalaegerszegen a Göcseji falumúzeumban található, egyoszlopos szerkezetű. Harangját széles tölgyfaoszlop kifaragott ágasa tartja, amit egy gúla alakú, négyszög alaprajzú sisak véd.
Faluképet meghatározó régi lakóházak
Természeti értékei
Kakasmandikó
A csödei erdő az Őrségi Nemzeti Park része, benne pedig a kora tavasz egyik legszebb virága, a kakasmandikó. A környék védett növénye Csöde címerének is alkotó eleme. A természetőrök védik a virágot, aminek eszmei értéke ötvenezer forint A tavasz egyik legszebb virága a kakasmandikó, amit a tatárok egykor szerelemkeltő szernek tartottak.
A csödei erdő barnás avarrétegéből már számos színes tavaszhírnök „dugta ki” virágát – tavaszi hérics, ibolya, galambvirág, berki szellőrózsa, kisvirágú hunyor, aranyos veselke és télizöld meténg virított az erdő tisztásain, vízfolyásai mentén vagy épp lankás részein.
A kakasmandikó márciusban virágzik leginkább, ám bókoló, élénk bíborpiros színű szirmait és jellegzetes, nagyalakú foltos levelét nem egyszerű megtalálni a tavasz kincseit kiterítő réten, erdőben.
A liliomfélék családjába tartozó különc virág népi nevei is szemléletesek: fogasgyökerű fű, földi piroska, kutyafoggyökér, tavaszika, nyakagyar, Szent György virág, tavaszciklámen, ill. a nem túl hízelgő „qrva” virág – utóbbi elnevezés minden bizonnyal a leveleken megjelenő foltoknak a nemi betegségeket kísérő jelenségekkel való hasonlóságával hozható összefüggésbe. A teljesen kinyílott virág, kilógó kékes fehéres bibékkel rendelkezik. A barnás színű avar között rendkívül üdítő színfolt ez a csodás kis virág. A kakasmandikó zalai három ismert előfordulása közül egy van csupán védett területen. A Dunántúlon még él a Vendvidéken, a Zselicben, illetve a somogyi dombokon elszórtan. Egész Európában, így hazákban is nagymértékben veszélyeztetett.
Hóvirágmezők a település határában
Minden tavasszal, egy bizonyos időszakban a falutábla előtti területek és az azutáni telkek is fehérlenek. Olyan tömegben nyílnak a hóvirágok, mintha dér lepte volna be a földet.
Régi fényképek a településről
